Pénteki első fellépőnk, a Rákfogó zenekar érdekes történelemmel bír. Több mint negyven évvel ezelőtt, 1972 és 1974 között működtek, majd sok év kihagyás után 2016-ban alakultak újra, némileg más felállással. Hatásuk a mai napig jelentős, a zenekar mindegyik tagja jelen volt a hazai jazzélet alakulásának elmúlt évtizedeiben. Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Kőszegi Imre (dob), Fekete-Kovács Kornél (trombita), és Orbán György (bőgő) az újragondolt formában megszólaló eredeti dalok mellett újdonságokat is játszanak majd a Gere Jazz Fesztiválon.
Szakcsi Lakatos Bélával beszélgettünk, aki már ismerősnek számít Villányban.
Honnan jött a zene iránti szeretete?
Kilencéves koromban kezdtem zongorázni, akkor még arról álmodoztam, hogy híres zeneszerző leszek mint klasszikus zenész. A Bartók Béla Konzervatórium elvégzése alatti időszakban ismerkedtem meg a dzsesszel, ami elterelt a klasszikus zenétől. Az improvizáció iránti érdeklődésem erősebbnek bizonyult, noha később, mikor már tanítottam, újra tanulmányozni kezdtem Bachtól kezdve Bartók, Sztravinszkij, Schönberg és Webern műveit. Érdekelt a klasszikus zene és a jazz ötvözése. A jazzben leginkább Chick Corea, Keith Jarrett, Herbie Hancock, John Coltrane, Miles Davis és Joe Zawinul munkássága és művei inspiráltak.
A Rákfogó zenekar stílusát hogyan tudná jellemezni?
A Rákfogó zenekar több mint 40 éves. Ahogyan a hetvenes években, úgy most is a nyughatatlan, friss hangzások után kutatunk. Az új kompozícióinkra a jazz-zongorázás „leghuszonegyedikszázadibb” billentyűse, Robert Glasper is jelentős hatást gyakorolt, és a zenekar a szó egyik értelmében sem közeledik a klasszikus hangzásvilághoz, sőt. Mondhatni, a legújabb amerikai fekete irányzatot követjük.
Mit jelent önnek, hogy fellép az idei Gere Jazz Fesztiválon, aminek ráadásul idén olasz tematikája lesz?
Visszatérő vendég vagyok a fesztiválon, eddig kétszer is játszottam ott, és mindig nagyon szerettem, már csak a villányi vörösborok és az ottani ételek miatt is. Új számokkal készülünk a koncertre, sok érdekességet fogunk játszani a közönségnek.
Az olasz tematika izgalmasnak tűnik, nagyon kedvelem az ottani ételeket és borokat, és az emberek stílusát is. Róma a kedvenc városom, de egész Szicíliát nagyon szeretem.
Van esetleg kedvenc Gere-bora?
A könnyedebb fehérborokat szívesen iszom fröccsként, pláne nyáron, de ha választani lehet, akkor inkább a vörösborok, és természetesen a Kopar!
