A BORIGO áprilisi számában a 2017-es nagy vörösborok álltak a fókuszban. Három borunk is kiemelkedően szerepelt, a Solus és a Kopar 94, az Ördögárok Villányi Franc pedig 93 pontot kapott a magazin tesztjén. Kíváncsiak voltunk, hogy a főszerkesztőnek, Bányai Gábor Botondnak mi a véleménye erről az évjáratról, és a borainkról.
Magyarország és Villány tekintetében milyen összbenyomás alakult ki benned erről az évről?
A 2017-es évjárat – véleményünk szerint – a rendszerváltás után teljes egészében (vagyis vakteszten is) megismert évjáratok legjobbika. Ez nyilván nem csak az időjárásnak köszönhető, hanem az egyre komolyabb tudást felhalmozó borászatoknak is. A BORIGO 17 éve készít évjárattáblázatot 10 pontos rendszerben, 2017 természetesen a maximumot kapta. Villány minden ilyen évjárat értékelő teszten ragyogóan szerepel, amit köszönhet a szubmediterrán klímának éppúgy, mint a hallatlan magas termelési kultúrának. Sok remek pincészet van a borvidéken és nem elégednek meg a középszerrel. Eddig még soha nem adtunk 95 pontot magyar vörösbornak, ezt megelőzően 94-et is csak talán ötször. 2017-ből újabb hat 94 pont született, amiből kettő a Gere Attila pincészeté.
A 2017-es Kopar, Solus és Villányi Franc Ördögárok is magas pontszámokat kapott tőletek. Szakmailag mi fogott meg leginkább bennük?
Mi a BORIGO-ban mindig az egyensúlyt, a feszességet, vagy ha úgy tetszik a modernitást, az eleganciát keressük. Ezek a borok maximálisan kielégítették ezeket az igényeinket. Hordóhasználatuk nagyon finom, ugyanakkor karakteres, mindhárom bor már most is megközelíthető, de nagyon hosszú élet vár rájuk.
Örülünk annak, hogy régóta figyelemmel követed a pincészet borait. Milyen benyomás alakult ki benned a borainkról?
Annyira régen, hogy engem egy 1992-es Gere Cabernet Sauvignon indított el a borgyűjtésben, és aztán ez a gyűjtés fejlődött borszakértéssé. A Gere borok az elmúlt 30 év minden időszakában a legjobbak közé tartoztak, ugyanakkor folyamatosan fejlődtek, leginkább a már említett hordóhasználat és modernség tekintetében.
A nagy vörösborok értő kóstolása nem a legegyszerűbb feladat. Adnál pár tippet a borkedvelőknek, mire érdemes figyelniük?
A legfontosabb, hogy ne a túl vastag, olajos, magas alkohollal, sűrű tanninnal rendelkező borokat keressék. 14-es alkohol körül van egy nagy vörösbor ideális alkoholja, ekkor már megvan a test, de megmarad a gyümölcs is. A hordó csak finoman, éppen csak legyen érezhető. Érdemes egy nagy vörösbort többször megkóstolni élet során, először kábé négyévesen, aztán pár évente, akár 20 évig is. Nagyon érdekes, hogy az általam ma kóstolt, a 2000-es évek elejéről származó villányi vörösek is szépen tartják magukat, komoly élményt okozva. Pedig az akkori tudás és termelési körülmények (például a szőlők és koruk) fényévnyire voltak a mostani lehetőségektől. Egy 2017-es villányi szerintem akár 2050-ben is élményt fog okozni.
A több évtizedes közös munkáért nem csak mi vagyunk hálásak, hanem borász társaink is. Ezért fontos számunkra, hogy te kaptad a Borászok Barátja címet. Meghatározható, hogy miért tartasz ki évtizedek óta a borszakírás mellett, mit szeretsz benne leginkább?
Imádom ezt csinálni. A kóstolás, a riportkészítés, a lapszerkesztés mind rendkívül kreatív munka, hatalmas örömet okoz. És hatalmas öröm a borászokkal nap mint nap, hétről hétre találkozni, beszélgetni, erről szól a BORIGO júniusi számának bevezetője is majd. Tény, hogy gazdasági oldalról egy bravúros salto mortale egy bormagazint kiadni, de már ehhez is megvan a rutin. Óriási megtiszteltetésnek tartom a díjat, 17 éve, amikor kezdtem, álmomban nem jutott volna eszembe, hogy ide jutunk a lappal. Itt meg kell említenem a lap stábját, mert a díj őket éppúgy megilleti, mint engem.
