Az Enyedi Sugárka Jazz Tett zenekar a Gere Jazz Fesztiválon péntek este lép fel. Enyedi Sugárkával, a csapat énekesnőjével beszélgettünk.
Honnan jött a latin zene iránti szeretete?
Tizenkét éves koromban már biztos voltam benne, hogy dzsesszénekesnő szeretnék lenni, és előbb hallgattam brazil és kubai zenéket, mint Stinget. A latin zenéktől a swingen, és a mainstream dzsesszen át jutottam el az izgalmas latin dzsessz-sztenderdekig. Rengeteg kedvencem közül csak néhány név: José Antonio Mendez, a Buena Vista Social Club, Diego El Cigala. Az Enyedi Sugárka Jazz Tett megalapítása szinte egybeesett azzal, hogy elkezdtem kutatni az eredeti spanyol nyelvű dalokat, és saját szövegeket, zenéket írtam azzal a céllal, hogy a latin zenék kincsestárából merítve a táncos lüktetés frissességét is beleszőjem minél több dzsessz-szerzeményünkbe.
Hogyan jellemezné azt a zenei stílust, amit játszanak?
A zenei stílusunk valahol a dzsessz és a világzene között található, leginkább a dél-amerikai, a spanyol és a mexikói zenei világ dallamaival. Könnyed, mégis elmélyült, eredeti kompozíciók, személyes történetekkel, amikhez néhány világslágert is válogatok, főként a latin kontinensről. Stílusban tangó, bossa nova, szamba és flamenco is fellelhető a dalokban.
Mit jelent önnek, hogy fellép az idei GERE Jazz Fesztiválon?
Most veszek részt először ezen a neves és színvonalas fesztiválon. Örülök, hogy a létrehozói a számomra legkedvesebb műfajt, a dzsesszt támogatják és ismertetik meg a közönséggel. Sokan a mai napig úgy hiszik, hogy a dzsessz egy emészthetetlen, elvont művészet, ezért elzárkóznak tőle. Szerintem ezzel szemben az egyik legnyitottabb műfaj, amely dallamos és energikus, és képessé teszi mind a zenészt, mind a hallgatóját az ellazulásra, a pillanat élvezetére. Mindenkinek csak jót tehet egy kis ismerkedés a dzsesszzenével, ráadásul a természet közelségében. Boldog vagyok, hogy ilyen gyönyörű környezetben léphetünk fel, a természet szépsége mindig megsokszorozza a jókedvemet, a nyári égbolt alatt pedig egyszerűen imádok énekelni.
Van-e kötődése a borhoz?
A borok tekintetében az ínyencség vezérel. Jót nevetek mindig, amikor társaságban hitetlenkednek, hogy milyen kis mennyiséget fogyasztok alkoholból, és azt is mennyire ritkán. Bár elmesélések szerint nagy ijedség volt a családban, amikor négyéves koromban az egyik családi ünnepen kiderült, hogy nem a saját poharamból kortyolgatok, ráadásul nem szörpöt, hanem fröccsöt… Nagy valószínűséggel kíváncsi lehettem!
Amúgy is szeretem a kreativitást, a főzés terén pedig egy egészen új ízvilágot ismertem meg, amikor elkezdtem felfedezni a boros recepteket.
Milyen borokat kedvel?
A borokkal való ismerkedésem a rozéval kezdődött. Azokhoz a könnyű vacsorákhoz, amiket készítettem, jól passzolt. Később megtetszettek az illatos fehérborok, ám ez utóbbi vonulat rövid karriert futott be nálam, mert a legjobban a száraz vörösborokat kedvelem. Szeretem a testes, érleltebb borokat és a könnyű gyümölcsösöket is, ez a fajta változatosság a gasztronómiában is gyönyörködtet. A Gere-borok közül a Cabernet Sauvignon Barrique nagy eséllyel kerülhet a kedvenceim közé, a fesztiválon meg fogom kóstolni!
