A Gere Jazz Fesztivált pénteken Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint nyitja. Az egyre több időt külföldön töltő énekesnő minden hazai koncertje különleges eseménynek számít. Veronika előadásmódjában a báj és az intellektus kifinomult énektechnikával párosul, melyet Gyémánt Bálint bravúros gitárjátéka tesz teljessé. Megszámlálhatatlan közös koncertjük eredője az a magas fokú egymásra hangoltság, mely koncertről koncertre mindig újat mondó zenei párbeszédükben érzékelhető.
Honnan jött a zene iránti szeretete?
A zene gyerekkorom óta része volt az életemnek, hiszen a szüleim hétévesen zeneiskolába irattak, és időnként komolyzenei koncertekre is jártunk. De a valódi elköteleződést a jazz és az improvizáció szabadságának megismerése jelentette. Kamaszként zongoraórák helyett a vagányabb szaxofonon kezdtem tanulni, és a hangszer kapcsán került a kezembe először jazz lemez. Szerelem volt első hallásra.
A zenei pálya választása számomra egy folyamat volt, mire ki mertem mondani, hogy ezt szeretném. Gimnáziumban matekos voltam, és sokáig úgy tűnt, a biztos jövőt nyújtó informatikusi pályát választom, de a zene egyre meghatározóbb lett, és huszonegy éves voltam, mire végre meghoztam a döntést, és jelentkezem a Zeneművészetire.
Hogyan jellemezné azt a zenei stílust, amit játszanak?
Kortárs improvizatív zeneként. Gyémánt Bálintnak és nekem is fontos a jazz, de hallgatunk alternatív zenét, klasszikus szerzőket, elektronikát is, és ezek a hatások mind megjelennek.
Mit jelent önnek, hogy fellép az idei GERE Jazz Fesztiválon?
Többször léptem már fel Villányban, és 2011-ben a Gere Pincészetben is egy borfesztiválon. Kétségtelenül jó párosítás a bor és a jazz, és nagyon örülök, hogy újabb fesztivál alakult erre a tematikára, ráadásul olyan csodálatos környezetben, mint Villány.
Van-e kötődése a borhoz?
Tavaly szeptemberben volt az esküvőnk Etyeken, szüret idején, szőlőtőkék oldalában. A szertartás után a násznép leszedett egy préshordónyi zamatos szőlőt, és a férjemmel táncolva kitapostuk a levét, majd mindenki megkóstolta a friss mustot. Ez volt a mi rituálénk.
Ráadásul a férjem már az egyik első randevúnkra megszervezte, hogy egy borász ismerőse felvigyen bennünket naplementekor egy tokaji dűlőre megkóstolni az ott termő szőlők borait. Időtlen este volt, hallgattuk a borász történeteit, miközben a borospohár olajos falán át néztük a völgybe bukó nap pazar színeit.
A kedvenc fajtáim a cabernet franc, a shiraz, a sauvignon blanc, és nagyon szeretem Rioja borait is. Amikor pedig 2011 őszén a Gere Attila Pincészetben léptem fel, megkóstoltuk az aktuális Kopart, nagyon jó emlék!
