Gere Attila 1998-ban járt Toscanába, amikor még Gál Tibor volt a Tenuta dell’Ornellaia főborásza. Így volt lehetősége és alkalma hordóból kóstolni a Masseto nevű merlot alapanyagát. Ez az a bor, amely azóta is példakép számunkra, hiszen ezután az élmény után döntötte el Gere Attila, hogy neki is el kell egyszer készítenie egy komoly, villányi merlot-t.
A szubmediterrán hatás a borvidéken adott volt, már csak a tökéletes területet kellett megtalálni hozzá. Ez lett a Kopár-dűlő. A borvidék és az ország legdélebbi dűlőjeként eleve egy meleg területnek számít, amit csak fokoz a rendkívül köves talaj. Nappal a mészkövek magukba szívják a meleget, éjjel pedig visszasugározzák a szőlőre. A mészkőnek és persze a jól megválasztott szüreti időpontnak abban is szerepe van, hogy még ilyen hőhatás mellett is kellő savtartalmat őriz meg a szőlő.
Ha nekünk kellene rangsorolni Villány legnépszerűbb szőlőfajtáit, biztos, hogy a cabernet franc és a merlot elsők lennének a listán. A fajtát sokan bekategorizálják könnyű, gyümölcsös borként, de ha megtalálja a borász a neki megfelelő dűlőt, és visszafogott tőketerheléssel, odafigyelve műveli, akkor komoly, gazdag bort tud adni.
Az első Solus 2000-ben született, és azóta is csak a legjobb évjáratokban készül. Érdekes, hogy egyáltalán nem magától értetődően indult a Solus története, hiszen a 2000-es szüretkor azt a merlot alapanyagot eredetileg a Kopar Cuvée-be szántuk. Azonban mikor Gere Attila kierjedt borként megkóstolta, nem igazán tetszett neki, éppen abban a szakaszában kapta el, mikor bezárkózott a bor, és nem mutatott sokat. Ezért csodálkoztunk nagyon, amikor a 16 hónap hordós érlelés után kirobbanó, nagyszabású bor lett belőle, és ezzel megszületett a Solus, a nagy merlot-nk, bár akkor még nem tudtuk, mi lesz a neve.
Egy ismerős házaspár lett végül a névadója, akik éppen akkor jártak nálunk Villányban, és megmutattuk nekik a merlot-t, és meséltünk nekik a névválasztással kapcsolatos dilemmánkról. Három hét múlva ők javasoltak néhány nevet, és közte volt a Solus. Rögtön tudtuk, hogy ez lesz az igazi, hiszen latinul annyit jelent „egyedi”, és benne van a „sol”, ami pedig napot jelent, a Kopár pedig egy igazán napsütötte dűlő.
A Solusnál, ahogy az összes nagy borunk esetében is, 5-6 fürtös terhelést alkalmazunk tőkénként, ami azt jelenti, hogy a minőség érdekében csak az 5-6 legszebb fürtöt hagyjuk meg. Szüretkor a kézi válogatás biztosítja, hogy tényleg a legtökéletesebb alapanyag kerüljön a pincébe. Az i-re a pontot a bogyózást követően a válogatás teszi fel, így tényleg biztosak lehetünk benne, hogy csak gyönyörűen leválogatott alapanyagot dolgozunk fel. Az érlelés 16-18 hónap, méghozzá mindig új, kishordóban. Már kitapasztaltuk melyik kádár melyik hordója a legjobb a Solushoz, egy konkrét égetettségű hordót használunk, amely pont azt a komplexitást adja hozzá a borhoz, amit szeretnénk.
