A Kopar az a borunk, amelyik a legtöbb borkedvelő számára egyet jelent pincészetünkkel, nem véletlenül tekintünk rá zászlóshajónkként. Története, stílusának finomítása megmutatja, hogy egyszerre hogyan változtunk és maradtunk mégis hűek eredeti értékeinkhez.
A Kopar sztorija az 1997-es évjárattal indult el, de már egy ezt megelőző fejlődési folyamat része volt. A ’90-es évek első felében egyre több villányi borász fordult még nagyobb figyelemmel azon szőlőfajták felé, amelyekkel Franciaország Bordeaux borvidéke nemzetközi sikertörténetet írt, és amelyek már korábban is jelen voltak a Villányi borvidéken. A cabernet sauvignon, a franc és a merlot fókuszba került. Egy villányi borászokból álló csapat, köztük pincészetünk alapítója, Gere Attila Bordeaux-ba utazott, ahonnan rengeteg tapasztalattal és komoly inspirációk hatása alatt tértek haza. A több nagy château-nál tett látogatás és az ott kóstolt borok mély nyomot hagytak bennük.
Ezen élmények hatására született meg az 1997-es évjáratból a cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot cuvée, amelyet már a kezdetektől a pincészet legjobb ültetvényeinek válogatott terméséből házasítottunk és a legmagasabbra értékelt villányi dűlőről neveztünk el. Ez már önmagában is úttörő lépésnek számított, mert a ’90-es években Magyarországon még nem volt jellemző, hogy fantázianévvel lássanak el egy bort.
Emellett az is újdonságnak számított az országban, hogy a bordeaux-i en primeur rendszer mintájára, de megvalósításában mégis attól eltérően az egyik legfontosabb magyar borkereskedővel, a Bortársasággal megalkottunk egy előjegyzési rendszert. Ennek keretében a már palackozott, de a piacon fél évig még nem elérhető Koparokat lehet 12 palackos faládákban előre megvásárolni. Azt gondoljuk, hogy a tény, hogy több évtized óta a mai napig eseménynek számít a magyar borpiacon a Kopar előjegyzése, azt bizonyítja, hogy a bor ma is releváns és értékálló márkának számít.
A Koparnál, ahogy minden nagy borunk esetében, szigorú terméskorlátozást alkalmazunk, csak az 5-6 legszebb fürtöt hagyjuk meg minden tőkén. Ezzel azonban korántsem ér véget a szőlő szelekciós folyamata, hiszen szüretkor még következik egy kézi és egy gépi válogatás is annak érdekében, hogy csak gyönyörű, magas minőségű alapanyag kerüljön feldolgozásra. Bár az igényes szőlőmunka miatt ez aligha indokolt, mi mégis szeretjük túlbiztosítani magunkat.
A Koparnak, ahogy nekünk is, megvan a maga fejlődéstörténete. Kezdetben még a cabernet sauvignon és a merlot dominált, ahogy a világ legtöbb bordeaux-i házasítása esetében, azonban ahogy mi is egyre többet kóstoltunk, és tapasztaltuk, megismertük a borvidékünk adottságait, és felfedeztük azt, hogy milyen különleges bort hoz ki Villány a cabernet franc szőlőfajtából, átalakult a Kopar is. 2006 volt a vízválasztónak számító évjárat, ettől kezdve építjük cabernet franc alapra ezt a bort. Mindezzel párhuzamosan csökkent a sauvignon aránya, és finomodott a hordós érlelés is.
Mindhárom felhasznált szőlőfajta borát önállóan, külön hordókban érleljük, dűlőnként és ültetvényenként elkülönítve, körülbelül 16-18 hónapig. Ezt követően indul el a házasítás hosszú, két hónapon át tartó folyamata, melynek során előbb minden olyan hordó tartalmát végigkóstoljuk, amelyik nagy boraink alapanyagát adhatja, majd ezek után kerül sor a próbaházasítások elemzésére. Ez egy komoly koncentrációt igénylő munka, hiszen nüansznyi különbségekre kell figyelnünk, ráadásul úgy, hogy a jövőnek kóstolunk, hiszen ebben a kategóriában olyan borokat töltünk palackba, amelyek több évtizedes életpálya előtt állnak.
Pár éve Londonban voltunk, és meglátogattuk azt a borboltot, amelyik forgalmazza kint az A.GERE borokat. Ők mesélték, hogy a városban koncertezett Madonna, és a menedzsere náluk vásárolt egy palack Kopart. Azt, hogy végül eljutott-e hozzá, és kóstolta-e, nem tudni, de talán lesz egyszer alkalmunk megkérdezni tőle.
Nemzetközi szakmai körökben azonban biztosan fontos szakértőkhöz jutott el a bor. James Suckling 1981-től évtizedeken át volt a Wine Spectator magazin szerkesztője. 2005-ben egy barátja elhívta a híres és kifejezetten drága Campanile étterembe szervezett vacsorára. A beugráshoz a feltétel az volt, hogy mindenki hoz egy bort magával, amit vakon kóstolnak az ételek mellé, és akik a két legrosszabb palackot viszik, azok fizetnek. Érthető módon senki nem akart veszíteni, így jobbnál jobb tételekkel készültek a vendégek.
Végül a sor végére kerülő két bor közül mindenki megrökönyödésére az egyik egy korábban 100 pontra értékelt 1989-es Château Pétrus volt, amit 1300 dollárért vett egy aukción a tulajdonosa. Suckling szerint az este nagy durranása a mi 2000-es Koparunk volt: „Az est legnagyobb meglepetését azonban a 10-es számú bor okozta: a 2000-es Gere Attila Kopar, egy bordói stílusú házasítás Magyarországról. Nevét sem hallottam még, nemhogy kóstoltam volna. Amikor egy vakteszten egy magyar vörösbor legyőzi a Pétrust, akkor kijelenthetjük, hogy a borvilág olyan, mint a vadnyugat: bármikor felbukkanhat egy magányos pisztolyhős.”
