A tempranillo Spanyolország és Portugália egyik legismertebb szőlőfajtája. A neve a „temprano” szóból ered, ami „korai”-t jelent, hiszen néhány héttel korábban érik, mint a legtöbb spanyol kékszőlő-fajta. Több elnevezése is van: ha Spanyolországban az ull de llebre, a cencibel, a tinta de toro, a jancivera, az ojo de liebre és a tinta del pais nevekkel találkozunk a címkén, akkor is tempranillo van a palackban, míg Portugáliában aragones vagy tinta roriz néven is ismert.
A tempranillo rubinszínű bort ad, ízében piros bogyós gyümölcsökkel, eperrel, szilvával, bőrös, dohányos és gyógynövényes jegyekkel, amit a hordós érlelés aromái egészítenek ki. Közepes savszerkezete és nem domináns ízvilága miatt előszeretettel házasítják más helyi szőlőfajtákkal, elsősorban garnachával, mazuelóval és gracianóval, vagy akár világfajtákkal is, mint a cabernet sauvignon vagy a merlot. Az utóbbi évek trendje, hogy egyre többen készítenek 100% tempranillo bort, ami főleg a hűvösebb területeken ad szép és elegáns eredményt. Egyre rövidül a hordós érlelés ideje is, így hagyják érvényesülni a fajta jellemzőit.
Spanyolországban Riojában és Ribera Del Dueróban van a legtöbb belőle, emellett jelentős ültetvényeket találunk Penedès, Navarra és Valdepeñas régiókban. Portugáliában Alentejo és Duoro régiókban a leggyakoribb, ez utóbbiban legfőképp a portói borokba házasítják. Mivel egyaránt jól tolerálja a hidegebb és a melegebb éghajlatot is, így a világ egyre több országában kezdik telepíteni: Kalifornia, Texas, Arizona, Oregon és Washington állam, valamint Kanada, Mexikó, Argentína, Chile, Uruguay, Ausztrália, Dél-Afrika és Új-Zéland is rátalált a tempranillóra.
