A fesztivál záróakkordjait szolgáltató világsztár formáció magyarországi fellépéseit mindig hatalmas várakozás előzi meg. A közönség kedvence, a francia Nouvelle Vague a MÜPA-ban és az A38-on is több ízben adott telt házas koncertet. A rádiók lejátszási listáin is aranyérmes feldolgozásaik és saját szerzeményeik egyszerre csengnek ismerősen és ajándékozzák meg eredeti játékossággal a hallgatóságot. A koncert létrejöttének izgalmas apropója, hogy Olivier Libaux, a zenekar vezéregyénisége mellékállású borász, így „műértőként” nagy örömmel fogadta el a felkérést.
Honnan jött a zene iránti szeretete?
Már gyerekkoromban, négyévesen megérintett a zene, hatévesen már gitározni tanultam. A szüleim azonban igazából nem szántak muzsikusnak, így mondhatjuk, hogy a tapasztalataimat magányosan szereztem, minden nap gyakoroltam, és rengeteg zenét hallgattam. Ez, valamint a zene iránt érdeklődő iskolatársaim adták a kezdő lökést.
Hogyan jellemezné azt a zenei stílust, amit játszanak?
Akusztikus, de csak 2002 óta játszom akusztikus gitáron. Elhatároztam, hogy az összes melodikusan kifejezhető érzést egy szál akusztikus gitárral, effektek nélkül tolmácsolom. A stílusom egyfajta keverék, összetevői pedig a pop, a bossa, a bensőségesség, az érzékenység…
Mit jelent önnek, hogy fellép a Gere Jazz Fesztiválon?
A legizgalmasabb az egészben, hogy egyáltalán nem ismerem Magyarországnak ezt a részét, így alig várom, hogy megkóstolhassam a helyi borokat, illetve hogy játszhassak a Fesztiválon!
Szereti a bort?
Persze, nagyon is!
Van kedvenc boros élménye?
Hiszek abban, hogy „borban az igazság”. Őrült sok dolgot értettem meg a borok világának segítségével.
Milyen bortípust kedvel?
Eleinte a vörösöket szerettem, de két évvel ezelőtt teljesen átálltam a fehérborokra, és ez egy darabig még így is marad. Franciaországban nagyon sokféle fehérbort készítenek, így például Sancerre-ben, Bourgogne Aligotéban, Menetou-Salon és Pouilly-Fumé vidékén a Loire mentén, és persze még sok más régióban. Nagyon szeretnék külföldi fehérborokkal is megismerkedni. Úgy fogalmaznék, hogy a nem túlzottan gyümölcsös, szárazba hajló közepes és testes borokat szeretem, és egyre jobban érdekelnek a „természetes” borok (nem túl magas kéntartalommal).
Kóstolt valaha Gere Attilától bort?
Nem, Gere-borhoz még nem volt szerencsém, de már számolom a napokat…
